A férfi komoran nézett ki a dugig tömött villamos ablakán. A sötét felhők majd' a földet érték. Esernyő után turkált a táskájában, hiába. Sietett haza. Aztán meglepően hamar, bár annál vizesebben lépett be az ajtón.
- Ezt az esőt! Totál eláztam, hallod? Ilyen egy napot... Szia, szívem... ettem hazafelé, igen. Képzeld, jövő héten megint mehetek Londonba. Tudod, milyen a főnök, nem tudom lemondani. Csak jobb lesz, mint a múltkori... legalább megbeszélhetem az ügyeket az ottani bagázzsal. Ránk fér némi fejlődés. De ma legalább nem volt akkora bolondokháza... Bár, amit az utóbbi időben a Kapusi művel, az vicc, ma megint tizenegyre jött be. Én meg kelhetek hatkor. Én mondom neked, szívem, ebből kirúgás lesz hamarosan. És épp annyi pénzt kap, mint én. A terveket persze most sem adta le időben. Ezt nem lehet sokáig tűrni, majdnem buktuk a projektet a vacakolása miatt. Egyszerűen nem ért hozzá, na. Ne haragudj, nem akarok pufogni. Neked milyen napod volt? Találkoztál az Évával? Na, mi van velük? Örülök, ez aztán a jó hír! Mi? Megint jön a baba? Na, szép. Ez is jókor.
Olvastad a mai újságot? Mindig megelőzöl... mit szólsz a legújabb balhéhoz? Ugye, sose hagyják abba. Most is, ahogy jöttem haza, tele voltak firkálva a házfalak. Azt a cikket olvastad a negyedik oldalon? Hihetetlen, hogy kiből nem lehet ma már elnök! Esküszöm, nekem is jelentkezni kellene. Mindjárt repülne pár kolléga.
Nincs kedved beruházni egy új ebédlőasztalra? Gondoltam, ha a mostanit annyira utálod, megvehetnénk ezt itt az újságban, ha már a nyakunkba dobálták... nem, most kaptam egy kis plusz pénzt. Örülnél neki? Hát persze. Szombaton elmegyünk, és megnézzük. Na ugye, vannak még csodák. Mosolyogsz, mi? Szép. Teát kérsz? Ihatnánk egyet, nem kéne megfázni. Ez a nyavalyás eső... emlékszel még arra a fonyódi kirándulásra? Ott is hogy elkapott minket a zuhé. Valami nyári ruha volt rajtad meg az a furcsa szandál. Hű, de jól néztél ki vizesen! Szaladhattunk a szállás felé, de bőrig áztunk. A Szabó meg elesett egy gyökérben... olyat arcolt egy pocsolyába, hogy öröm volt nézni. Ült ott sáros képpel, de ideges volt! Aztán kitaláltad, hogy kanyarodjunk a Balaton felé, ha már úgyis vizesek vagyunk... mekkorát ökörködtünk a vízben! Aztán jól belelöktelek... azóta is azt hallgatom anyádtól. Meg azt a kötött pulcsit. Hát tudom én, mi az a mályva? Mit várnak még el az embertől... de azért mindig jó volt nálatok. A főztjére se lehetett rossz szavam. A Berci kutyád meg ott volt velünk Fonyódon is. Hogy félt a víztől az a kis szerencsétlen. Azért azt is megfürösztöttem. Jól visszakaptam, amikor a házban szárítkoztunk. Aztán az a végeérhetetlen Ki nevet a végén... nem is tudom már, hány kört játszottunk. Amikor vesztettél, mindig dühösen fintorogtál... közben meg jól odaégett a hús... egy napig vakartuk, még mindig ott van. Mennyit beszélgettünk, a hajad gyapjas lett az iszaptól, és megittunk egy jó üveg bort... azt hiszem, akkor szerettem beléd. Ahogy ott néztelek mellettem, a szeplős pofidat, a hosszú lábaidat. A szádnak meg Balaton íze volt, meg a válladnak is.
Hogy hiányzol... Tudod, ezt nem kellett volna tenned velem. Pont ettől féltem mindig is. Ettől a sivár egyedülléttől, ahogy bolondul vágyódom arra a balatoni ízre meg azokra a szavakra. Elmentél, és én küzdhetek az emlékeddel a fejemben a világgal meg a Kapusival, egyedül. Itt vagyok a macskáddal, a fájdalommal, és százszoros bánattal fizetek minden egyes veled töltött boldog pillanatért. Már tudom is, mit kérdeznél.
És a válaszom igen. Ezerszer is igen.